Szolgáltatás keresése: |
Népszerű városok Budapest Debrecen Pécs Győr Miskolc Székesfehérvár Szeged Siófok Kecskemét Nyíregyháza Szombathely Budaörs Tatabánya Érd Eger Veszprém Dunaújváros Zalaegerszeg Kaposvár Békéscsaba |
Szarvaskő település és környezete kezdettől fogva, 1945-ig az egri püspökség ill. érsekség birtoka volt. Az egri püspökséget Szent István alapította 1009-ben, vagy még korábban.
Barkóczy Ferenc egri püspök (1744-1761) egyik munkájában ugyan is még előbbre teszi a püspökség alapítását. Kovács Béla szerint 1001-ben már öt püspöksége volt hazánknak. Az esztergomi, az egri, az erdélyi, a kalocsai, és a veszprémi. Ezek közül a legnagyobb volt az Egri Egyházmegye területe, amelyhez tartoztak: Heves, Borsod, Aba-Újvár, Zemplén, Ung, Szabolcs, Zaránd, Szolnok vármegyék.
A püspökségek székhelyeinek kiválasztása, a királyi családhoz tartozó személyek lakhelyei alapján történt.
A legnagyobb összefüggő püspöki birtok az Egri-völgyben volt található. Ezt a területet É-on a diósgyőri királyi várbirtok, és a Béli-nemesek földjei, D-en pedig a szemerei és a farmosi nemesek birtokai határolták. Ehhez a birtokterülethez tartozott Szarvaskő is.
Az egri püspökök nemcsak egyházi, hanem közigazgatási vezetői is voltak egyházmegyéjüknek. Vagyis a mindenkori egri püspök volt Heves vármegye főispánja is.
Szarvaskő község születésének évéről és őstörténetéről nem maradt meg írásos forrás. Ennek fő oka az volt, hogy az egri püspökség irattára a történelem során több alkalommal is súlyos veszteséget szenvedett. Először az 1241 évi tatárjárás során, amelynek fő csapásvonala éppen Hevesúj vármegyén haladt keresztül.
Rogerius „Carmen miserabile” című írásában a következőképpen beszéli el Eger első veszedelmét. „Benedek, váradi püspök, a király IV.Béla parancsára nagy sereget gyűjtve és a király segítségére sietni akarva, megérté, hogy a tatárok Eger városát feldúlták. A városiak és mások közül, akik a város védelmére összegyűltek, némelyeket megégetvén, másokat kardra hányván, a püspök és az egyház kincseit feldúlván, zsákmányul ejtvén, elhordták vala.”
A második veszedelem, a török dúlás idején, csaknem teljesen elpusztultak a történelmileg fontos iratok.
Harmadszor pedig, a Rákóczi-féle szabadságarc idején (1703-1711) szenvedett pótolhatatlan veszteségeket a kincstár és az irattár.
A fentiek következtében az 1700-as éveket megelőzően nagyon kevés dokumentumot találtam Szarvaskőről. Ennek ellenére igyekeztem felkutatni minden lehetséges irodalmi, levéltári forrást, de sajnos sok a fehér folt Szarvaskő történetében. Ennek előrebocsátásával kezdem el szülőfalum történetének bemutatását a teljesség igénye nélkül.
Irodalmi forrás alapján, Szarvaskő első telepített, magyar lakosai Tamás püspök (1217-1224), vagy Kilit II. (Clétus) püspök belső emberei voltak, akiket a jövedelmes vámszedőhely feladatainak ellátására, védelmére, az odavezető út karbantartására telepítettek Szarvaskőre az 1220-1230-as években.
A megye egyik legfontosabb útja, az Eger-patak völgyén keresztül vezetett Budáról-Hatvan-Eger városokon át, az Alsó- magyarországi bányavárosok felé. (Besztercebánya, Selmecbánya, stb.)
A kereskedelem megindulásával együtt járt a vámszedőhelyek kiépítése is. Vámot az eladásra szánt áruk után kellett fizetni. A vásáros helyekre vezető utak, hidak használatáért, az ún. szárazvámot kellett fizetni. A vámszedés jogát a mindenkori uralkodó adományozta, de az út és a vám felett a püspök rendelkezett.
A szarvaskői vám 1493-ban még 250 aranyforintot jövedelmezett. 1495-ben két vámszedő Laczkó és Sebastianus 165 aranyforintot fizettek be a püspöki pénztárba. A vámhely még 1558-ban is jól jövedelmezett. A község lakóinak szolgáltatásai közé tartozott a vámhoz vezető út karbantartása. 1577-re a vám jövedelme már annyira lecsökkent, hogy gyakran a heti egy dinárt sem érte el, ezért Radéczy István püspök (1572-1586) megszüntette. A szarvaskői vám így is 350 évig működött gazdaságosan.
Kutatásaim során a vám pontos helyére utaló írásos dokumentummal nem találkoztam. Ismerve az Eger felől kiinduló főbb É-D-i átjárók nyomvonalát, valószínűsíthető helye az Eger-patak völgyi és a Berva-völgyi átjárók találkozásánál a mai Kitérőnél, vagy az utak Rocska-völgyi szétválásánál, a Postás Jankó-féle faluvégi kőbánya körül lehetett, hogy onnan mindkét átjárót ellenőrizni lehessen.
Arról, hogy a vámosokon kívül az 1220-1240-es években, Szarvaskő településen laktak-e még mások, így a XII. században a Bükk-hegység erdőségeit elfoglaló palócok, vagy az un.latinusok, a francia származású vallonok, annak írásos nyoma nincs, csak különböző tényekből lehet következtetni arra, hogy a XIV-XVI.században már laktak itt az előbb említett vallonokból. Erről később még részletesen kívánok szólni.